Őrfi Krisztinát, a Hajós suli igazgatóját kérdeztük arról, hogy mi kell egy jó alapítványi bálhoz

Desktop

Network, barátok, tánc, bál, és a többiek. Őrfi Krisztinát, a Hajós Alfréd Általános Iskola igazgatóját faggatjuk arról, hogy mi kell 2019-ben egy eredményes Alapítványi Bálhoz.

Egyszerűen, a Hajós Általános Iskola mottójával tudom megválaszolni ezt a kérdést „Mi magunk legyünk a változás, amelyet látni szeretnénk a világban” A gondolatot Mahatma Gandhitól vettük kölcsön, és csupán ezt képeztük le akkor, amikor a kollégáimmal a hagyományosan megrendezendő alapítványi bálunkat megterveztük. Mai divatos szóval azt is mondhatnám, újragondoltuk. Egyébként ennek az alapgondolatnak a végigvezetését tűztük ki célul idén minden projektünkben. Megtartani azokat a hagyományainkat, amelyek értékelt képviselnek, és közben megújulni, innovatív, dinamikus mai modern interakciókat adni.

Bevallom utánakérdeztem már az említett a kollegáknál, és pont ezért vagyok itt, hiszen 32%-os növekedést elérni az előző évihez képest komoly teljesítménynek tűnik. Megosztaná másokkal is ezt az önök által már kipróbált és bizonyított eljárást?

Talán nem vagyunk egyedüli iskola azzal a kihívással, hogy az alapítványi bálunk pénzügyi mutatói, a résztvevők száma, a műsor és az este menete kiszámíthatóan mindig ugyanazt az eredményt hozta. Persze ezt felfoghattuk volna úgy is, hogy elértük a plafont, de mi szerettünk volna minőségi és mennyiségi változást is elérni. Tudtuk, hogy lesz, amiből nem engedhetünk, hiszen alapfilozófiánkat sértené, de készen álltunk az újításokra.

Elárulna néhány konkrétumot is azoknak, akik nem voltak jelen az eseményen?

Természetesen, hiszen ettől lettünk idén sikeresebbek! Három dologban minden szervező egyetértett: pontosan, ám mégsem egyetlen konkrét tárgyban kell definiálni a bál célját, emelni kell a műsoraink színvonalát, ami majd emeli a résztvevők számát, és találnunk kell egy új okot, amiért a Hajóst választják. Szerettük volna megtartani azt a szokásunkat, hogy ezen az eseményen saját diákjaink is bemutatkozhassanak a műsoraikkal. Ám ahhoz hogy ez ne rutinszerű, és megszokott iskolai produkció legyen, igen magas mérce elé állítottuk őket. Idén Michael Flatley Lord of the dance társulatából érkező Lukács Márton mellett léphettek fel a Hajós növedékei. Amikor a gyerekek megtudták, hogy egy vérbeli profi mellett kell megjelenniük, szinte maguk előtt emelték a lécet, és küzdöttek, próbáltak, hogy ne maradjanak le. A New Hope Dance tehetséges társulata és az ESMTK táncosai, akik egyben iskolánk büszkeségei, tovább emelték az este színvonalát.

A vendégszámunk sokszorozására új kommunikációs stratégiát dolgoztunk ki, és idén még csak karcolgattuk az ebben rejlő lehetőségeket. Ebben a pillanatban mi már a 2020-as rendezvényre készülünk, ahol is duplázni szeretnénk az idei eredményeket. A saját közösségünkön belül kezdtünk el első lépésben többet kommunikálni. Kiderült, hogy sokkal, de sokkal több kapcsolatunk van, mint az gondolnánk. Hiába, a networking tényleg munkát jelent, de ha alkalmazzuk, megérkeznek az eredmények is. A kapcsolati háló feltárása, megosztása, tudatosítása, rendkívül hatékony és inspiráló egy olyan zárt közösségen belül, mint amilyen például egy nevelőtestület. A szülőkön a pedagógusokon túl ott vannak a régi tanítványaink, az új, most még iskolapadban ülő, de már nálunk hospitáló leendő kollégák, a nem szakmai baráti körünk. Ezért idén nagyon rövid és érthető invitációt fogalmaztam meg a szülők számára, és ugyanennek az igének a terjesztését kértem a kollégáimtól is. Hozzák el barátaikat is, és szórakozzanak nálunk egy színvonalas rendezvényen! Úgy látszik ez hatott.

Ez eddig nagyon egyszerűnek tűnik, kell még esetleg más is a sikerhez? Pénzről nem is fogunk beszélgetni?

Már hogy ne beszélnénk, hiszen mindenki tudja, hogy az ilyen rendezvényeknek a célja, hogy az adományokból pénz áramlik az iskolához. Idén elég konkrétan, ám mégis átfogóan fogalmaztuk a meg a bál célját. Eszközök, melyek 21. századira emelik az oktatás színvonalát a Hajósban. Szerettük volna, ha az emberek képzelete tud szárnyalni, van aki ennek hallatán egy projektorra gondol, van akinek a laptop ugrik be, de szóba jöhetnek a jó minőségű hangsugárzók, CD lejátszók, és még sorolhatnám. A kütyük világát éljük, talán pont ezért kaptunk több támogatást, mert az emberek érzékelik, hogy lassan már a háztartásban több az infokommunikációs eszköz, mint itt az iskolában. Ezzel a témával régi mecénásaink mellett, sikerült megérintenünk több kerületünkben működő vállalkozást is, akik felajánlásaikkal szívesen támogattak bennünket. Az este folyamán konkrétan 501.180 forintot sikerült gyűjtenünk. Fantasztikus érzés, és nagyon köszönjük mindenkinek, aki részese volt!

Beszélgettem néhány első bálozóval a rendezvényükön. Ők a 20-as 30-as korosztály, akik abszolút pozitívumként vázolták az ízletes vacsoramenü mellet, hogy számukra felbecsülhetetlen kapcsolati tőkét jelent, hogy módjukban állt megismerkedni, és együtt tölteni az időt a kerületi tisztségviselőkkel.

Valóban büszkék vagyunk rá, hogy évről évre ellátogatnak hozzánk kerületünk meghatározó emberei. Idén megtisztelték jelenlétükkel iskolánkat Kovács Eszter alpolgármester, Fekete Katalin és Somodi Klára képviselők, bizottsági elnökök; dr. Fekete Károlyné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke; Lehoczki Péterné, az Önkormányzat pénzügyi osztályvezetője; Horváthné Sebők Teréz, a GAMESZ igazgatója. Nem is sorolom tovább, nehogy valakit kifelejtsek, mert számunkra minden jelenlévő más-más okból volt fontos.

S ön, mint igazgató, tudott lazítani a saját iskolájának rendezvényén?

Bevallom, a több éves rutinom ellenére is van bennem némi feszültség addig amíg a reprezentatív és szórakoztató része el nem telik az estének. Elvégre a háziasszonyi szerepkört töltöm be ilyenkor. Szerencsés vagyok, mert olyan kiváló kollégáim vannak, akikre mindig számíthatok, és folyamatosan figyelnek arra, hogy hol kell esetleg besegíteni. Az idei élőzene hatására kellemes, barátságos légkör kerekedett, és az ST Band külön figyelt arra, hogy minden korosztály megtalálja a számára legkedvesebb zeneszámokat. Régi tanítványunk, a Fedák Sári Színház igazgatója, Sárkány Krisztián is sokat tett azért, hogy régi igazgatója lazítani tudjon, és a műsorába belecsempészte egyik kedvencemet is. Sikerült is hajnali négyig a táncparketten maradnom a többi vendégünkkel együtt.

Említette, hogy már van tervük a jövő évi bálra. Nem korai ez még?

Korai? Dehogy! Remek dolgokat eszeltünk ki, hiszen a célkitűzésünkért tenni kell. Annyit elárulhatok, hogy sokkal rendhagyóbb, és szórakoztatóbb lesz mint eddig bármikor! Az előbb említett kollégák már másnap összeírták az idei tapasztalatokat, és két nap múlva már vázolták a tervet. Ebből persze nem árulhatok el semmit, de kérem, tartson velünk jövőre, és számoljon be első kézből. Szeretettel várjunk önt és minden kedves olvasót is!

Bodor Marica
Juhák Tamás

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?