Budapest legjobb fürdője? Uszodakritikusunk a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdő habjaiba vetette magát

Desktop
A benti fürdőcsarnok (fotó: ittlakunk.hu)
A benti fürdőcsarnok (fotó: ittlakunk.hu)

Sok fürdőt látogattam már meg Budapesten és még sokat is fogok. Olyan sokat, hogy elhatároztam: fürdő-kritikákat írok, olyan szubjektív beszámolókat, amelyek talán sokaknak segíthetnek, hogy melyik medencék felé vegyék az útjukat. Ez itt az első kritika. Beiratkoztam egy menetre az erzsébeti termálfürdőben, hivatalos nevén a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdőben

Kocsival mentem. A nem helybélieknek fogós, ravasz feladat a parkolás. Az épület előtt van egy közepes nagyságú parkoló, de nincs hozzá kocsibejárat. "Úgy jutok be, hogy elhajtok az épület mellett, megyek jó sokat, aztán a Duna felől visszakanyarodok" - magyarázza egy fürdővendég, ám ez a magyarázat nem áll mindenkinek a rendelkezésére, én is csak odabenn, a gőzben tudtam meg. Jobb híján leparkoltam hát a Vízisport utcában, de előbb, valamiféle isteni sugallatra, megfordultam, hogy az autóm orra a Gubacsi híd felé mutasson. Ezer szerencse. "Aki a Vízisport utcában fordítva parkol, azt rendre megbüntetik" - tudtam meg a tutit később, de még mindig a gőzben. 

A belépő 2800 forint, s fizettem még 800 forintot a wellness-részleg használatáért. Nem olcsó ez a mulatság, de a Gellértben jóval borsosabb áron mérik a jegyeket, a Lukácsban kábé ugyanez a helyzet. Csak az egyszerű uszodák olcsóbbak. Márpedig a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdő, mint meggyőződtem róla, nem egy egyszerű uszoda. Ez Budapest egyik legjobb, ha nem a legkiválóbb fürdője per pillanat.

Hogy valaki így érezzen, ahhoz alighanem az is kell, kevesen legyenek odabenn. Szeptember első napjaiban, most, hogy bejött a hűsebb idő, és főleg munkaidőben, amikor a rendes emberek nem uszikálnak, hanem robotolnak, bizony, kevesen vannak itt.

A kinti úszómedencében kezdtem, ahol kábé fél órán át Bástya elvtársnak érezhettem magam a Tanú című filmből, annyira egyedül róttam a hosszakat a medencében. Akkor viszont csatlakozott a másik sávban e tevékenységhez egy térdig érő, piros-fehér pepita nadrágos úszó, aki azzal is felbosszantott, hogy kétszer olyan sebesen szelte a habokat, mint én. 

Kevés olyan uszoda akad, amibe a szomszédos házakból belátni, de ez bizony ilyen. Ha nézték az egyenlőtlen versenyt bájos hölgyek a Vízisport utcai okkersárga társasházakból, remélem, az én megfontolt stílusomat részesítették előnyben a pepita úszónadrágos kapkodásával szemben.

Amikor kimásztam, jöttem rá, hogy ettől a medencétől délre van egy hullámmedence is, amiről később, az ittlakunk.hu-n azt is elolvastam, hogy a gépészetét Horthy Miklós adriai jachtjának az első tisztje tervezte. A hullámokat viszont nem vártam meg, mert a fürdő belseje is nagyon érdekelt. Épp csak belógattam a lábam a sakktáblás medence vizébe, aztán a másik meleg vizesen keresztül, egy vízikapun jutottam be az épületbe. Langymeleg víz, elegáns formájú, változatos tehénkedési lehetőséget biztosító víz alatti gránit-formák fogadtak. 

A fürdő belsője zegzugos, de nem oly bosszantóan, mint sok más budapesti fürdőé. Ez áttekinthetően zegzugos. Az útbaigazító táblák egységesek, szebbek és jobban útbaigazítanak, mint a szabadulás útját félórás bolyongás után sem lelő magyar vidéki bácsikat és törékeny hongkongi turistalányokat egyaránt az őrületbe kergető Gellértben, Lukácsban vagy Széchenyiben. Mindazonáltal itt sem mindig minden ésszerű. A "Szaunavilághoz" vezető táblák logikája például megbicsaklik egy helyen. S nem mindenki számára világos, hogy miként volt elképzelve az öltöző. Nos, úgy volt elképzelve, hogy az emberek, férfiak és nők egyaránt, a kabinokban öltöznek át, aztán már fürdőruhában gyömöszölik be a ruhájukat-táskájukat valamely szekrénybe. Ottjártamkor egy férfi éppen anyaszült meztelenül tekerte be a törölközőjébe vizes fürdőnadrágját, amikor megérkezett mellé egy talpig fölöltözött nő, akinek az arcára egy icipicit csalódott kifejezés ült ki.

Jó az is, hogy a derék építészek nem akartak túl sokféle felszínt csinálni, inkább visszafogott, elegáns felületeket. Egyszerű, szürke falak, néhol sötétkék, másutt zöldeskék csempék, néhol régies kőfelület. A fürdő építészete annyira tetszett, hogy utána is néztem, kik követték el: az Archikon építésziroda emberei voltak azok, Dobos Bence, Nagy Csaba és Nagy Zsolt vezetésével. 

A nyilvános szaunák gyakori hibája Magyarországon, hogy fenyőlécekkel lambériázzák ki a helyiséget. Na, itt komolyabb anyag került be. Ez bizony nem fog jövőre megbarnulni, feketedni, szétrohadni. Nem tudom, mi, valószínűleg nem a jobb szaunákhoz gyakorta használt cédrus, mert annak az illatát lehetne érezni, de valami kemény, világos fa, szép mintázattal.

Alig egy-ketten vagyunk benn. "De látta volna a hétvégén ezt, uram!" - gesztikulál egy nagyhangú, ősz hajú, ványadt férfi. "Úgy voltunk itt, mint dobozban a heringek. És rengeteg cigány. Alig várom, hogy megnyíljon újra a csepeli fürdő, az olcsóbb lesz és visszamennek majd oda" - int a kezével, amikor észreveszi furcsálló tekintetemet. "Tökre nem érdekel, ha rasszistának tart" - teszi hozzá.

A fürdő egyediségét a jódos-sós, illetve sós-jódos víz adja (a kettő közti különbséget pedig az anyagok különböző koncentrációja). A jódos-sós medence vize kissé sárgás. Ezekben is jól lehet tehénkedni. 

A helyiség kupolája törökös, de ez a török hódoltság alatt nem volt ám fürdő, csak 1936-ban törökösen építették meg. A rendszerváltás után annyira lerohadt és veszteséges volt, hogy a strandot 2001-ben, a gyógyfürdőt négy évvel rá bezárták. Az erzsébetiek sokáig nem akarták elhinni, hogy valaha is újranyílik, ám a felújítás tavaly elkezdődött, s az idén nyáron a kinti strandot is átadták. Na ja, a beruházásoknak jót tesznek az önkormányzati választások. 

Ha valami negatívat kell még a fürdőről írnom, az csak annyi, hogy nem makulátlan a tisztaság. A kinti úszómedence alja, oldala jócskán algás, a jódos medencékben kisebb és nagyobb szöszök úsznak, amit a derék tehénkedők közül sokan bizalmatlanul figyelnek. Hozzá kell tenni, hogy a legtöbb fővárosi fürdő rosszabb a tisztaság szempontjából, mint ez. 

S néhány apróság, ami néhány embernek bosszantó lehet: a büfékben nincs készpénzes fizetés: csak bankkártyával vagy a fürdő kártyájával lehet fizetni. A folyosón kifüggesztett házirend-kivonat fölött nagy betűk hirdetik: a kivonat elolvasása nem mentesít az egész házirend ismerete alól; hát, ez azért tán túl szigorúnak hat a gyanútlan fürdővendégekkel szemben. Akik attól is megijedhetnek, hogy a finn szauna szomszédságában egy szürke kamra plafonjáról egy kötél lóg, kis hurokkal. Persze amikor rájönnek, hogy nem Dr. Kotász, a hóhér dolgozik itt, a hurok csak a fogódzó, hogy magukra boríthassák a fönti billenő dézsa hideg és folyékony terhét, megkönnyebbülhetnek. 

De, bizony-bizony, ez most talán a legjobb fürdő Budapesten, ami elsősorban a klassz, a régit a modernnel ízlésesen vegyítő építészetnek köszönhető. És persze annak is, hogy a hűvös hétköznapokon kevesen vannak itt. 

 

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?

Hirdess nálunk!

Szeretnéd, ha a kerület lakói tudnának szolgáltatásaidról, termékeidről, boltodról, vendéglátó-helyedről? Hirdess nálunk! Meglásd, egyáltalán nem drága – és megéri. A részletekért kattints ide!

Legyél a szerzőnk!

Rendszeresen írnál a környéked eseményeiről, boltjairól, kocsmáiról, kulturális programjairól, utcáiról és játszótereiről? Ne habozz, vedd föl velünk a kapcsolatot!

Partnerek